"És köntösömre sorsot vetettek"

Lloyd C. Douglas újszövetségi korban játszódó történelmi regénye a római katona, Marcellus Gallio történetét beszéli el. Hozzá kerül a sorsvetés után a keresztre feszített názáreti Jézus köntöse. Az események azonban nem hagyják nyugodni Marcellust. Rabszolgájának, Demetriusnak köszönhetően útnak indulnak, hogy megtudják, mi az igazság a különös köntössel és korábbi tulajdonosával kapcsolatban. Kitalált történet a keresztyénség gyökereiről, értékekről, spiritualitásról és hitről, amelybe elevenen szövődnek a Biblia ihletett igéi arról a Krisztusról, aki tanításával, életével, halálával és feltámadásával zsidót, pogányt, katonát, rabszolgát és a mai olvasót is képes megszólítani, és új, teljesebb útra indítani.

„Melas az ajtó felé ballagott. Demetrius, azt gondolva, hogy már elment, elővette a köntöst, és kiterítette a fáklya fényénél.
– Mi az ott nálad? – kérdezte Melas az ajtóból.
– Az ő köntöse – felelete Demetrius meg sem fordulva.
Melas visszajött, és csöndes érdeklődéssel szemlélte a vérfoltos ruhát.
– Hogy jutottál hozzá? – kérdezte megdöbbent hangon.
– A legátusé. A tisztek kockát vetettek rá, és ő nyerte el.
– Nem hinném, hogy kellene neki – jegyezte meg Melas. – Nekem nem kellene. Csak szerencsétlenséget hozhat.
– Miért hozna szerencsétlenséget? – kérdezte Demetrius. – Bátor emberé volt.”

„A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották négy részre, mindegyik katonának egy részt. Fogták köntösét is, amely varratlan volt, felülről végig egybeszőve. Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: »Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.« Ezt tették a katonák.”
János evangéliuma 19,23–24