Elsötétült arcom

Serfőző Simon versei jeladások, szó-jelzőfények Észak-Magyarországról, meg talán nem is csak onnan. Változó korunkban csak kevesen vállalják azt az elszánt konokságot, megalkuvásra képtelenséget, mellyel a pusztuló falu, a gyepsor , a szegénység dolgairól kell szólni. Serfőző ilyen hajlíthatatlanul makacs krónikás. Verseiben róluk, a szétvert, elkótyavetyélt, a kisemmizett és a létjogától is megfosztott falvak, vidékek népéről beszél – erővel és valódi költői erudícióval. A kollektív emlékezet, a talaját, biztonságát vesztett önérzet, de egyben az elviselhetőbb sorsot, méltóságot remélők szószólója. Ez az elszántság tette ismertté nevét a vers- és igazságszerető olvasók körében, ezt vallja irodalmi és közéleti emberként, ezt írja mostani verseiben is.