Elárult látomás

Emigráns kiadás.
Rohanó korunk egyik paradox jelensége, hogy a technika és a tömegtájékoztatási eszközök fejlődésével ellentétben az irodalmi alkotások, a költők első kötetei egyre nagyobb késedelemmel kerülnek az olvasó szeme elé. A „fiatal költők" ma legalább tíz évvel öregebbek, mint az én időmben. . . Ne kutassuk, Sajgó Szabolcs miért csak az „emberélet útjának felén" lép színre figyelemre méltó kötetével, holott versei mind hazai, mind külföldi sajtótermékekben már napvilágot láttak. Végre itt fekszik előttünk a tetszetős gyűjtemény, s ezzel belép az elsőkötetes költők irigyelt sorába. S hozzá kell tennem: nem az erjedő must forradalmi nyugtalanságával, hanem a leülepedett bölcsesség, életszemlélet, esztétikai megállapodottság nyugalmával. Túllép a klasszikus szépségideálon, az „odi profanus vulgus" horáciuszi elvén, s a keresztény kegyelem sugárzatában pendíti lantját, hogy mindenkit örömmel töltsön el. A fényt szeretné vallani, hiszen a fény foglya. Nem könnyű feladatra vállalkozik, mert olyan korba és világba született bele, ahol a pusztulás erői tombolnak, nemcsak körülötte, de benne is.