Egy lélek visszatér...

A Lélek a függöny lomha redői előtt állt, míg a Test az ágyon hevert. Tragikus félhomály borongott a szobában: az éjjeliszekrényen álló lámpa fénye nem tudott megbírkózni a sötétséggel és a távoli szögletekben leselkedő árnyakkal.
A Lélek didergett és sóhajtozott; régóta élt, de a valóságban mégis csak most született meg, hogy a test meghalt. Furcsa, szinte képtelen helyzet volt: A Lélek várta, hogy egy hirtelen légörvény felkapja és magával sodorja valahová a csillagos magasságokba, vagy a feneketlen mélységbe, hol örök a csönd és a sötétség.