Egy legújdonabb tarokk-kártya

A 18-19. századi úri szalonok, vendéglők, kávéházak, rossz hírű lebujok társas életének összetartó szereplője a kártyapakli. Lapjain csatajelenetekben, történelmi személyek arcképében, vagy "reklámfogás"-ként egy-egy város épületeiben gyönyörködhetnek még a rossz lapjárásra panaszkodók is. Zsíros István pesti kártyafestő (aki 1869-ben az Első Magyar Kártyagyár Rt. egyik alapító tagja) az 1850-es években készítette el - egy korabeli útikönyvként is "olvasható" - kézzel festett kártyáját, mely a színesedő Pest és Buda (lát)képeivel illusztrálja könyvecskénket. A kártyázás "mívelődéstörténelmi" lapjaiban pedig Rácz Sándor 1895-ben publikált írásán keresztül tekinthetünk be.
Lassan-lassan háttérbe szorulnak, darabokra törnek, elhalványodnak, majd végleg eltűnnek öregedő emlékeink és emlékképeink. A sorozat könyvecskéi - a maguk lehetőségeivel - orvosolni szeretnék a gyakran méltánytalan feledést. A csillogóan színes és monumentálisan hangos albumok divatos piacán kívül - reményeink szerint - van érdeklődő jelene is a múlandó idő cirógatni való tárgyainak és a velük kapcsolatban előbukkanó gondolatok megfogalmazásának. Ajándékozzuk hát meg egymást vele.