Csillaghajók

Részlet a könyvből:

"- Mikor érkezett meg, Alekszej Petrovics?
- Ma.
- Már sokan érdeklődtek ön után.
- Igen? Nos, a legtöbbjük számára még most sem vagyok itthon. Kérem, csukja be az első szoba ablakát!
Belépett a szobába, levetette régi, elnyűtt katonai esőköpenyegét és leült íróasztala mellé. Zsebkendőt halászott ki a zsebéből, megtörölte az arcát, majd végigsímította ritkuló, puha, világosbarna haját. Aztán gondolataiba merült. A szobára mély csend borult. Hirtelen felállt és hosszú, kimért léptekkel fel és alá sétált a szekrényekkel és asztalokkal zsúfolt szobában.
- Tényleg lehetséges lenne? - buggyant ki váratlanul ajkai közül a félhangossá vált kérdés.
Eddig céltalan sétája határozott irányt kapott. Az egyik magas szekrényhez ment és nagy erővel felrántotta súlyos tölgyfaajtaját.
Mérőónok ezüstösen fehérlő sávjai villantak elő a szekrény sötét mélyéből. Az egyik mérőónon sárgaszínű, csontkeménységű kartonból készült kocka állt. A kocka szembenéző oldalán az éleket szürke papírlappal ragasztották le, amelyen fekete tussal rajzolt, különösalakú kínai írásjelek sötétlettek."