Budapest, 1900

John Lukacs, az Egyesült Államokban élő kiváló magyar történészprofesszor ezzel a könyvével elsősorban a külföldiek érdeklődését akarta felébreszteni szülővárosa, Budapest iránt, de olyan nagyszerű várostörténetet írt, amely a magyar olvasóknak is maradandó élményt nyújt.

„A város és kultúrája” – jelzi a könyv alcíme, hogy ez a Budapest-portré a fizikai értelemben vett leírás mellett a várost benépesítő sok, különféle rendű és rangú ember életét is bemutatja. Mégpedig a századfordulón, 1900-ban, amikor Budapest fejlődésének csúcspontjára és fordulópontjára jutott: Berlin mellett Európa szellemi központjává vált. Itt volt a világ legnagyobb parlamentje, Európa első földalatti vasútja; sorra épültek a pompás, eklektikus épületek; a polgárság prosperált; és színre lépett egy nemzedék, amely az irodalomban, képzőművészetben, zenében hirtelen az európai élre ugrott.

Lukacs professzor a történelemszemléletének megfelelő rangsor szerint haladva először a város természeti viszonyait és adottságait írja le, majd a lakosság, a társadalom és a politika kerülnek sorra. Ezután vázolja a szellemi és művészeti élet állapotát és jelenségeit, végül a kevésbé megfogható, ám nem kevésbé fontos szellemi és lelki irányzatok zárják a sort. Ez a mindvégig láttató, érzékletes, sőt olykor költőien ihletett stílusban megírt könyv nemcsak egy város fénykorának állít emléket, hanem méltó helyére állítja Magyarországot Európában.