Bevezetés a földrajzba - Hidrogeográfia

 Megjelent 130 példányban.

BEVEZETÉS A FÖLDRAJZBA
I. A földrajztudományok általában
1. A földrajztudományok tárgya és feladatköre

Mint minden tudomány, a földrajztudomány is a társadalmi tudat sajátos formája, módszeresen összegyűjtött igaz ismeretek rendszere a földfelszínre és a társadalomra vonatkozólag a fejlődés megfelelő fokán. Ezeket objektív összefüggéseiről, fejlődéstörvényeiről összegyűjtött ismeretek és következtetések rendszerének is nevezhetjük. Ezen az alapon határozható meg a közös nevező a földrajztudomány és a többi tudomány között, mivel kutatásterületük sokszor azonos, vagy hasonló. Különösen a földtudományokkal közös a munkaterület. Ha történelmileg pillantunk vissza a geográfia fejlődésére, megállapíthatjuk, hogy ez is igen régi tudomány, bizonyos mértékben egyidős az emberi kultura fejlődésével és kezdetben már mindazon elemei kifejlődhettek, amelyek a földfelszínen való tájékozódással állottak kapcsolatban.
Magát a geográfia elnevezését - e tudomány ismeretanyagával kapcsolatban - kb. 2000 évvel ezelőtt Strabon római geográfus használta könyvében. A földrajz fejlődését illetően az ógörög bölcselők már alkalmazták a geográfia elemeinek bemutatása során is az indukció és a dedukció módszerét. Az ógörög logografusok egyébként leíró földrajzi munkákat alkottak, a jelenségek leírását, elterjedését adták meg. (Természetesen nem minden geografikum, aminek elterjedése van.) A későbbi jelentősebb geográfusok közül Varenius (1950), Descartes nyomán az okság elve alapján magyarázta a földrajz jelenségeit. Humboldt A. (1800-1850 között) módszere a kölcsönhatások vizsgálata, a kauzális-szintétikus módszer volt. Peschel O. összehasonlító, Richthofen F. pedig analitikus módszerrel dolgozott, Davis V.M. pedig deduktív és evolúciós módszerrel. Ezek lényegében a polgári földrajz fő irányzatai.