Báró Nopcsa Ferenc kalandos élete

A legérdekesebb, legkülönösebb magyar életpályával ismertet meg bennünket ez a minden ízében izgalmas könyv. Báró Nopcsa Ferenc nemcsak a magyar ősélettan egyik legkiemelkedőbb, európai jelentőségű alakja volt, hanem tudományos tevékenysége mellett élete csupa kalandban, csupa viszontagságban telt el. Romantikus, szertelen lélek volt, aki soha nyugalmat nem ismert, aki kereste a veszélyes helyzeteket, szokatlan kalandokat. Ősélettani kutatásaival csaknem egyenrangú az a felfedező útja, amelyet az akkor úgyszólván még teljesen ismeretlen Albánia területén végzett s az albán népre vonatkozó megállapításai ma is még teljes érvényűek. Sem fáradtságot, sem félelmet nem ismert, hogy bebolyongja Albánia embernemjárta hegységeit, hogy az itteni törzsek bizalmába férkőzzék, résztvegyen apróbb, nagyobb harcaikban. Itt folytatott bolyongásait közben meg-megszakította, hogy Európa tudományos gócpontjait keresse fel s itt előadásokat tartson az ősélettan jelentős kérdéseiről. A háború új fordulat felé vitte életpályáját: egyszerű pásztornak öltözve a román-magyar határon végzett életveszélyes és fontos megfigyeléseket: háború alatti kalandjai magukbavéve is felérnek bármilyen érdekfeszítő regénnyel. Ezt a különös életet rejtélyes halál zárta le: bécsi lakásában találtak rá holtan – a magyar tudomány nagynevű képviselője öngyilkos lett. Tasnádi Kubacska András bizalmas munkatársa volt a nagy tudósnak, könyvét részben napló-jegyzetek, részben Nopcsa Ferenc személyes közlései alapján írta meg, elevenen, lenyűgöző őszinteséggel s olyan könyvnek adott életet, amely a magyar olvasók legszélesebb rétegeit egyformán érdekelni fogja.