Azúr

Gyurkovics Tibor verseskötete a költő utolsó éveinek összegyűjtött termését adja közre. A versek témája a test és a lélek, a szerelem, az élet és a halál – és a betegség.

Visszatérő alakja a rejtőzködő, transzcendens Isten és az emberarcú „öregisten”, aki a költő számára egyszerre ismeretlen és ismerős, ellenség és barát, végső cél, amelynek elérkezését – mint minden ember – szeretné késleltetni. A nyitó vers az Isten-társ; több költemény Szandához és a Tisza vidékéhez kötődik.