Az üres tér

Részlet a könyvből:
A "holt" színház
Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék. Mégis ha színházról beszélünk, nem pontosan erre gondolunk. Vörös függönyök, reflektorfény, rímtelen drámai jambusok, nevetés, sötétség - ezek zsúfolódnak össze abban a zűrzavaros képben, amelyet egyetlen közhasznú szóval illetünk: színház. Arról beszélünk, hogy a film megöli a színházat, s ezzel a fordulattal az első mozik idejének színházára utalunk, a pénztárak, előcsarnokok, felcsapható ülések, a rivaldafény, a színváltozások, a szünetek és a muzsika színházára, mintha csak ennyiből állna, és még egy-két apróságból.