Az Undor

Ami az írást, ezen belül pedig a szépirodalmat illeti, Sartre viszonylag kevés par excellence prózai munkát írt: négy regényt, egy novelláskötetet és egy önéletrajzot. Alighanem az első és az utolsó prózai munkája a legjelentősebb. Az Undor Camus Közöny-e mellett a legerősebb koraegzisztencialista regény, nemcsak filozófiája jogán, hanem egy közeg és kivált egy életérzés szuggesztív ábrázolásának köszönhetően is; A szavak-ban pedig Sartre a nagy francia emlékírók hagyományának szellemében elemzi gyerekkorát, sikerrel ötvözve a kegyetlen analízist, önanalízist és a lírai aláfestésű nosztalgiát. A novellák közül kiemelkedik a híres, nagy hatású A fal.
Írni vagy cselekedni? Prózája híven tükrözi e dilemmát, de a maga módján választ – maradandó érvényű és egyedülálló művészi értékű választ – is ad rá.