Verem mélyén

Válságba - kamaszkori kudarcokba, szerelmi csalódásba, szülők elvesztése fölötti gyászba, munkahelyi problémákba vagy az élet ezernyi nehézsége közül bármelyikbe - akárki kerülhet, egészséges és beteg ember egyaránt.
"A krízis nem betegség - írja könyvében Bakó Tihamér -, de megbetegíthet." Sőt akár az életünket is követelheti. A krízisbe jutott személy vagy közösség addigi problémamegoldó stratégiai csődöt mondanak. Valami újat kell kezdeni! Esetleg épp olyan lehetőséget kibontani, amely korábbi életében háttérbe szorult. Ebben rejlik az élettörténeti válságok kreatív aspektusa. Mint a könyvben is olvasható: nemhiába jelent a görög szó: "krízis" - döntést. Sokan meghozzák ezt a "döntést" segítség nélkül is. De ha ez valamilyen okból nem sikerül, a pszichológiai segítség, a krízisintervenció életmentő lehet.
Bakó Tihamér, miközben könyve első részében fokozatosan bevezeti az olvasót a krízisintervenció elméletébe és azokba a lélektani ismeretekbe, amelyek a válságok megértéséhez szükségesek, drámai helyzetek egész sorával szembesít minket, amelyekkel több évtizedes pszichoterápiás gyakorlatában találkozott. Teszi ezt úgy, hogy a szakértelmet igazi beleéléssel ötvözi. Önmagát sem kíméli - mint ahogy maga megfogalmazta: "beengedi a témát önmagába", saját "verem-helyzeteiről" is vall az olvasónak. A Verem mélyén valójában szakmai monográfia, melyben az ismeretterjesztő szándék inkább a stílus lendületében, érzelmi fűtöttségében, a szemléletes és meggyőző példák gazdagságában nyilvánul meg.
Bakó Tihamér könyve példa arra, hogy a pszichoanalízis immár százesztendős története során, az évekig tartó analízisek számtalan megfigyelésének összegzéséből olyan tudásunk gyűlt össze az ember lelki működéséről, amely az analitikus rendelőn kívül is a segítés eszköze lehet. Az olvasó, amikor befejezi a könyvet, remélhetőleg nemcsak a lélektani kutatás egy területéről, de önmagáról is többet tud majd, mint azelőtt. A szerzőnek ugyanis ez az egyik célkitűzése.