Az eltévedt lovas nyomában

Az elmúlt évszázad históriájának nagy elemzését ígéri, legalábbis sejteti. És – természetesen – nem adja, nem adhatja. Csak töredékeket gondolatmenetekből és érzelemhullámzásokból. […]
A könyv nagy – legalábbis terjedelmében nagy – válogatás. Évtizedek írásaiból. Talán az előző válogatással, az Ars poetica – ars teoretica cíművel képez kerekebb egészet. Bár nem folytatja azt. Inkább csak utólag derült ki számomra a lehetséges összefüggés. Hogy együtt formálhatnak – kívülről – elméleti pályaképet, – belülről – alkotói önarcképet. Amit a válogatás szerkezete sugallni szeretne; a válogatás tartalma igazolni szeretne. Elméleti pályakép, alkotói önarckép? Nem tudom, a megfogalmazásokban sikerült-e érzékeltetnem a szándékban meglévő, bújkáló öniróniát. […]
Nyolc ciklust szerkesztettem. Az egyszavas címekkel követtem régi stiláris tév- vagy rögeszmémet. Hogy így pontosan telibe találhat. Jelzi a belső nyomást, amelyből az írások megszülethettek. Jelzi a külső célt, amelyet az írások megközelíthetnek. Vagy legalábbis megközelíteni szeretnének”. […] (Részletek a szerző az előszavából.)