Ararát - Magyar zsió évkönyv az 1943. évre

Most, mikor az ARARÁT ötödik kötetét nyujtjuk át olvasóinknak, úgy érezzük, hogy nem kell többé bemutatkoznunk. Akinek évkönyvünk valaha kezébe került, tudja, hogy az ARARÁT külön hang a magyar zsidó irodalomban. Egy új zsidó étosz hangja tört jel benne, egy a szokottnál forróbb és őszintébb zsidóság. Köztudomású, hogy az ARARÁT nem a személyi kultusz és személyi hajsza fóruma, nem is a pártszellemé, hanem olyan dobogó, amelyen minden zsidó irányzat képviselője megszólalhat, ha becsületesen akarja a különb zsidó életet. Közleményei mögött megindulása pillanatától kezdve magas és tiszta hivatás gondolata lebegett: az Izraelita Leányárvaház árváinak megsegítése mellett a nem kevésbé elárvult magyar-zsidó öntudat táplálása és erősítése. Hisszük és hirdetjük, hogy bár egy műalkotás művészi értékét kétségkívül csak esztétikai mérlegen lehet lemérni, minket nemcsak a művészi érték érdekel, hanem az a hatás is, amelyet a mű a maga közösségére gyakorol. Olyan irodalmat kívántunk hát felnevelni, amely a hitevesztett zsidó közszellemet megállítja bomlásában s léte értékére és örömeire eszmélteti. A zsidó tárgy, az időszerűség és az európai színvonal új találkozását követeltük. Megindulásunk ötödik esztendejében szomorú büszkeséggel állapítjuk meg, hogy az ARARÁT még mindig jóformán az egyetlen nem-időszaki kiadvány, melynek lapjain magyar-zsidó irodalom van kibontakozóban.
Első lusztrumunkat nem zárhatjuk le anélkül, hogy hálás köszönetet ne mondjunk a Pesti Izraelita Nőegylet vezetőségének, amely lehetővé tette az ARARÁT megszületését és céljainak szabad követését. Azzal a buzgó óhajjal és reménnyel nézünk a holnap elé, hogy törekvésünk példája nem vész el egészen nyomtalanul.