Ami személyes, és ami szent

Simone Weil (1909-1943) nevét halála után ismerte meg a világ. Ekkor kerültek napvilágra naplói, cikkei, tanulmányai, melyek kiadását közvetlen ismerősein kívül Albert Camus szorgalmazta. Nem sokkal a második világháború után a Nobel-díjas író mondta ki: „Nem tudok elképzelni szellemi újjászületést Európa számára azok nélkül a követelmények nélkül, melyeket Simone Weil meghatározott.”
Arról a küzdelemről, mely a megvilágosodásért, a hitért folyik minden emberben, Simone Weilnek éppúgy volt mondanivalója, mint a társadalmi bajok okairól és orvoslásáról. A lelkiismereti szabadság, az erkölcsi tisztaság és a föltétlen istenszeretet vágya mindvégig áthatotta gondolkodását, egyéni és társadalmi vetületeiben egyaránt. Egyetemes hatását ennek köszönheti. Fakó stílusán átizzó szenvedélyével költői erejűvé tette műveit, s olyan szellemeket hódított meg velük, mint François Mauriac, Julien Green, Thomas Stearns Eliot, Czeszlaw Milosz, vagy nálunk Németh László és Pilinszky János.
Az Ami személyes, és ami szent című magyar válogatás Simone Weil eddig megjelent 16 könyvéből vette anyagát. Első részében a francia gondolkodó nagy tanulmányesszéit (Szerencsétlenség és istenszeretet, Ami személyes, és ami szent, Ahol elrejlik az Isten stb.) második részében önéletrajzi vonatkozású írásait (Prológus, Lelki önéletrajz), harmadik részében pedig töredékes gondolatait, műveinek szemelvényeit hozza. A kötet végén 15 kortárs és utód emlékezéseit, értékelő vagy bíráló sorait olvashatjuk Simone Weilről.