Alvók futása

Szabó Magda első elbeszéléskötetében megrendítő, ismerős-ismeretlen világ tárul elénk. Mintha egy nagy zegzugos labirintusában bolyonganánk, minden fordulónál más-más alakkal találkozunk, hol szelíd öregek vesznek körül, majd gyerekek: megfélemlítettek vagy magabiztosak, elrontottak vagy szeretetre sóvárgók, s végül a gyerekek és öregek problémái iránt többnyire érzéketlen közbülső nemzedék. Az író rá jellemző módon, mélyre hatoló pszichológiai érzékkel elemzi a három nemzedék együttélésének problémáit. Az elbeszélések nagy része az öregek és a gyermekek kapcsolatának szorongatóan izgalmas alakulásáról szól. Egymásrautaltságuk kölcsönös szeretethez vezet (Csibi, Kakasszó, Nenő), ha pedig a szeretet hiányzik, a történet vagy félelmetes árnyakkal népesül be (A mosolygó Bacchus), vagy pedig démonikus fordulatra készteti a gyermeket (Teréz, Domb utca).
A kötet valamennyi elbeszélése egy-egy észrevétlenül kiteljesedő dráma, amely villanó fénnyel világít be a lélek rejtett zugaiba. Gyakran iszonyú energiákat sejtet meg, oly nagyfokú mohóságot és gyűlöletet, amely pusztuláshoz (Szent Róza ünnepe) vagy eltorzult kortól bátorítva pusztításhoz vezet (A zsidó kutya).
Az Alvók futása kötet szép példája az író sokoldalú tehetségének, s érdekessége, művészi színvonala a legjobb Szabó Magda-regények egyenrangú társává teszi.