Álmom a csönd

Czigány Györgynek (1931-2026) dedikált példány.

Kaiser László új verseskötetében egész eddigi költészete minden húrját megrezegteti, megcsillogtatja egész lírai fegyvertárát, I elénk idézi - és igézi - kedvenc témáit, „vezérmotívumait", egy kivételesen gazdag, változatos, fordulatos élet és életmű, egy különöseit sokoldalú személyiség ~ költő, író, újságíró, kritikus, szerkesztő, dramaturg, könyvkiadó, kultúraszervező, tanár ~ élményeivel, tapasztalataival, tanulságaival, megszenvedett és megharcolt életbölcsességével. Szintézisteremtő az, ahogyan a lírai „intenzív totalitás" jegyében fejezi ki ellentmondásoktól és konfliktusoktól terhes, létbizonytalanságtól szorongó korunk megannyi gondját, baját, keserűségét, haragját, félelmét - egyszersmind hitét, reményét, szeretetét, megváltásvágyát jóra-törekvését. Az Álmom a csönd Kaiser László legkomorabb hangvételű (vers)kötete, ami - esztétikai értékén innen és túl - komoly kordokumentum-értéket is ad neki. De a korkép mögött felsejlik, mögüle előtündököl a kortalan öröklét képmása is. Az égig-transzcendens abszolútumé és a földi-költői halhatatlanságé, a keresztény hit és a gyermekekben és művekben való továbbélés hite, melyek oly sokféleképpen összetartoznak Kaiser László lírai szintézisében is. Szándékosan „kor-szerűtlen" ez, ars poeticájából adódóan nem divatos, mert a pillanatnyi siker „lármája" helyett a költőszó-érlelő „csönd" mögöttes-fölöttes örökkévalóságára, arra a dantei „csillagra" figyel, a Berzsenyi elkeresztelte „keble istenére" hallgat.