A trónon harmadik

1038. Aba Sámuel, a halott István király veje már csak békés öregkort kíván magának birtokain, ám a trónra lépett Orseolo Péternek más tervei vannak vele. A gyenge kezű uralkodó az udvarba rendeli és trónja támaszának szándékával nádorispánná nevezi ki. Sámuel úr berzenkedik a talján király szolgálatától, ám ellenérzését magába zárva színleg hűséggel szolgálja Pétert, a háttérben viszont minden lehetőséget megragad hatalma gyengítésére.
Amikor az országban felhalmozódott elégedetlenség lázadásba csap át, Aba Sámuel áll a felkelés élére, és a király elűzését követően ő lép harmadikként István király trónjára. A hőn áhított békés öregkor helyett így újra és újra fegyvert kell fognia III. Henrik német-római császár támadásaival szemben, miközben az országot megosztó keresztény-pogány ellentéteken is próbál úrrá lenni. A német támadás és a belső árulás végül legyőzi Sámuelt, aki menekülés közben életét veszti, Orseolo Péter pedig Henrik császár vazallusaként tér vissza a trónra.
A tragikus sorsú uralkodó tettei, személyisége majd egy évezrede ellentmondásos megítélésűek. Az egyház sosem tudta megbocsátani neki a pogánysággal szemben tanúsított vallási türelmét, így a kolostorok iskoláiból kikerült történetírók versengve festették minél feketébbre alakját, ám a nép szinte már Mátyás királyi szeretettel őrizte emlékét.
A fiatalon elhunyt Karczag György három történelmi regénye a magyar irodalom igazi klasszikusai közé tartozik. Az Árpád-triász második kötete komorabb történet, mint az Idegen páncélban volt, ám ízes nyelvezete már az első mondatokkal magával ragadja olvasóját, fordulatos történetvezetése pedig egy pillanatra sem engedi el a figyelmet.