A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus

A szerkesztőség eredetileg azzal bízott meg, hogy a «Fil. Irók Tára» számára egy szemelvényes Nietzsche-kötetet állítsak össze és fordítsak, olyat, amely Nietzsche fejlődésének minden fázisát jellemző fejezeteket öleljen föl. Több tervezet készült e célra: de mindegyiknél kiderült, hogy vagy az előírt mértéket jóval meghaladóra kell szabnunk a kötetet, vagy lemondanunk igen szép, értékes és jellemző dolgokról, amelyek hiánya megnehezíti Nietzsche helyes megértését és megítélését és lehetetlenné teszi fejlődésének egyöntetű áttekintését. Igy aztán, mintsem hogy Nietzschét teljesen széjjelforgácsoljuk, azt a megoldást választottuk, hogy inkább lefordítom a maga teljességében Nietzschének valamelyik művét s írok hozzá egy bevezetést, amely Nietzsche filozófiáját és életét - főbb vonásaiban - megismertesse az olvasóval. Az én bevezetésemnek tehát semmi egyéb célja nincs, mint lehetőleg egyszerű, világos módon való megismertetés, még pedig olykép, hogy ahol csak lehet (s minél gyakrabban), Nietzsche jusson benne szóhoz. Ami a fordítást illeti, annak nehézségeivel tisztában lehet mindenki, aki a szöveg eredetijét ismeri. Nietzsche maga mondja róla, hogy sok helyt homályos, nehézkes, írásmódja döcögős, zökkenős. Csakugyan meg van benne az első könyveknek az a szokásos hibája, hogy az iró minden gondolatát egy mondatba akarja belegyömöszölni. (Emellett természetesen igen nagy szépségek vannak a könyvben, amit talán külön mondanom se kell: hiszen ezért fordítottam le.) Gyakran éreztem, hogy a homályosságokon és nehézségeken segíthetnék a fordításban olykép, hogy egyik-másik mondatot hígabb lére eresztenék, valamelyik hosszabb mondatot rövidebbekre tagolnék, itt-ott egy-egy megvilágosító szót szúrnék közbe stb., még se tettem, se egyiket, se másikat. Célom az volt, hogy az eredetinek jellegét meg ne változtassam, himporát le ne törüljem, a fiatalos zökkenéseket el ne tüntessem, a túlságos tömörséget meg ne lazítsam - szóval, hogy Nietzsche fiatalos könyvéből ne csináljak másikat, talán simábbat, könnyebben olvashatót, kellemesebbet, szabatosabbat, kifogástalanabbat, de az eredetitől messze eső. Amellett azonban, hogy az eredetinek benső jellegét, külső színeit, menetét, ritmusát szem előtt tartottam, a szöveget a magam ügyévé tettem, s igyekeztem magam mindig az író helyzetébe képzelni arra az esetre, ha magyarul írt volna - azon törekedtem, hogy fordításom eredeti szövegként, még pedig magyarul megszületett szövegként hasson.