A tömegek lázadása

Ortega y Gasset 1930-ban megjelent klasszikus filozófiai-szociológiai esszéje arról, hogyan vált a 20. század eleji Európában meghatározó erővé a „tömegember" — az az ember, aki nem különíti el magát a többiektől, nincs saját mércéje, mégis jogot formál arra, hogy véleményt mondjon és döntsön mindenről. A szerző szerint ez a jelenség nem osztályfüggő, hanem a társadalom minden rétegében megjelenő lelki alkat, amely a tömegtársadalom, a technikai fejlődés és a demokratizálódás következménye.

A könyv a tömegember és a „kiváló ember" (aki magas mércét állít maga elé) szembeállításán keresztül elemzi a korabeli európai civilizáció válságát, az állam túlzott hatalmát és a szakbarbárság jelenségét. A mű a 20. századi tömegtársadalom-kritika egyik alapműveként vált ismertté.