A tábornok és vértanú serege

„Klagenfurt, 1850. május 14.
[A fegyverletételt elhatározó] haditanács résztvevői agyonlövettek, felakasztattak, börtönben sínylenek, én amnesztiát kaptam. A gyanú, hogy én amnesztiámat valamely alávaló cselekedet által magam kijártam, kikötöttem, sokkal közelebb fekvő, semmint ne érintsem.
Ezen irtózatos gyanú ellenében nem maradt más fegyverem, mint szavam és életem. Szavam, mellyel ünnepélyesen kijelentem, hogy amnesztiámban épp olyan ártatlan vagyok, mint az október 6-i szörnyűségekben. Életem, hogy ezen kijelentésemet lehetőség szerint bebizonyítsam.
Ha véget vetek életemnek, azzal jogot adok rágalmazóimnak azt mondani, hogy a lelkiismeret-furdalás bírt öngyilkosságra. Nekem tehát élnem kell, ha csak azért is, hogy mindazoknak, akik bennem hittek, vesztett vagy megrendült hitüket visszaadjam, újra megszilárdítsam, mert ők, mondhatom, az emberi társaságnak nemesebb, jobb részéhez tartoznak.”
Görgey Artúr gróf Károlyi Györgyné Zichy Karolina grófnőnek (levélrészlet)

Rabati Magda gyémántdiplomás történelemtanár haláláig írt munkájában: „A Tábornok és vértanú serege – Kordokumentumok Görgey Artúr 1848–1849-es tevékenységéről”, arra törekedett, „hogy a forrásokon keresztül az olvasó maga jusson el a következtetésig: a tábornok ellen megfogalmazott és hosszú időn keresztül fenntartott árulási vád alaptalan.
A kötetet abban a reményben bocsátjuk az olvasó ele, hogy egy nem mindennapi sorsú személyiség szemszögéből láthatja a 19. századi magyar történelem legnagyobb hadvezérének életpályáját és sorsát. Tükör által, de világosan.”
Rabati Magda, aki a 20. század mindennapjainak és sorsfordulatainak hiteles tanúja volt, nem írt emlékiratokat, pedig tudott mindent a múltról; gondolt is rá sokat, de a mindenkori jelen föladataival volt dolga… korábban egy életen át a történelem tanításával, majd kedves könyvének hősével, Kossuth Zsuzsával.
Végül, ahogy mondta néhány éve: „talán túl későn”, de az utolsó pillanatig Görgey Artúrral volt együtt, nap mint nap.
Az egyetemen Kosáry Domokos volt mestere, de a történelemmel, ahogy ő emlékezik, előbb találkozott: „Egy rubeola szövődményeit viselem máig. Betegségem és annak ellenére, hogy apám elhagyott bennünket, boldog gyerekkort éltem, mert lehetőségem volt, hogy a nyarakat egész nap a gyönyörű Parkban tölthettem sétálgatva, gyógyulva, egyedüli »civil«-ként járhattam a Várkert üvegházaiba, a Palmaházba – minden zugot, minden szépséget ismerhettem, otthonom, életem részei voltak! Soha nem felejtem!
1944. március 19.: bejöttek a németek, másnap véletlenül nagynénémnek a várban lévő irodájában tartózkodtam, és szemtanúja lettem Kállay Miklós miniszterelnök török követségre történt menekülésének. Azt hiszem, ez volt az első találkozásom a Történelemmel… majd a halál közelisége, amikor október 15-én a szerencsétlen kiugráskor, a Gestapo tizedelésre állította sorba a ház lakóit, és amíg elő nem került az az egyetlen testőr, aki lőtt, lelőtt egy német katonát, végtelenségnek tűnt az idő”.
Rabati Magda volt a tizedik a sorban…
1926. július 31-én született Budán, itt élt 2018. február 20-ig.
Rabati Magda 1950-ben kezdte középiskolai tanári pályáját az akkori budapesti V. kerületi Markó utcai Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban. Az iskola időközben többször is nevet változtatott, először kiegészült a nyomdaipari képzéssel szakközépiskolává, majd egészségügyi szakközépiskolává. A későbbiekben területileg is új helyre költözött: a budapesti Bécsi útra. A Tanárnő mindvégig a szeretett tantárgyát: a történelmet tanította, és osztályfőnökként több generációt indított útjára.
Nomen est omen – nevében a végzet, azaz történelemmel kapcsolatos, illetve történeti érdeklődésében és ez irányú kutatásaiban is az volt a fő motiváció, hogy kutatni, fellelni az odaillő dokumentumokat, követni az iskolai névadó Kossuth Zsuzsa élettörténetét, munkásságát.
A különböző levéltári jegyzetelések, hazai és külföldi könyvtárak és levéltárak bugyraiban történő keresések eredményeként jött létre a 2005-ben megjelent Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna-dokumentumkötet, mely az 1848–49-ben, a történelmi események idején történt családi levélváltásokat, személyes dokumentumokat tartalmazza. Ennek révén már ismerős lehet az a reformkort megidéző történészi kutatói tevékenység, mely Rabati Magda munkásságát jellemzi. A pályakezdéssel kapcsolatos történelmi nevek és események motivációi és az ez irányú kutatások meghatározóak lettek életének utolsó éveiben is.
Az egyre bővülő ismeretek késztették egy újabb kutatási irányba: miként és valójában hogyan történtek a magyar szabadságharchoz közeli események. Görgei Artúr és vértanú serege történetének kötetében a korabeli emlékiratok és levélváltások alapján az 1848–49-es szabadságharc testközeli eseményeit csaknem naturalisztikus ábrázolással jeleníti meg; újabb megvilágításba helyezi Görgei Artúr és sorstársai életét. Mindezek olyan korabeli történelmi ismeretekhez juttatják az érdeklődőt, mely eddig, ilyen történelmi megközelítésben csak nehezen voltak elérhetőek, és igazi kuriózumként, különleges ismeretekként kerülhetnek a Tisztelt Olvasó elé.