A szobrászat története

A képzőművészetek között az építészet után az első helyet a szobrászat foglalja el, a két művészet sok helyütt összetalálkozik, mert művészi alkotásaik közül számos mindakettőnek a körébe vág.
A szobrászat alkotásai többfélék. A szobormű jellegét a teljesen szabad állás teszi s ezért az minden oldalról egyenlő hatással érvényesül. Állhat a szobormű egyetlen alakból, vagy alakok egész sorából, a mikor szoborcsoportnak nevezzük; de állhat csupán részletekből is, mint például a mellszobor. A domború mű csak egyik oldalról van szabadon és tulajdonképen nem egyéb, mint sík, vagy hajlott lapból többé-kevésbbé kiemelkedő szobrok sora, a melyeknek az alapból kiemelkedő magassága meg van rövidítve. A rövidülés mérve szerint megkülönböztetünk magas domború művet és lapos domború művet.
A szobrászat művei - akár magukat a szobrokat, akár a domború műveket tekintsük is - a távlatos ábrázolást meg nem birják. Azért, hogyha különböző távolságban lévő alakokat vagy tárgyakat ábrázol a szobrász, tökéletlen kisegítő eszközökhöz fordul. A szoborműnél a távolabb álló tárgyakat rendesen kisebbre készíti, a domború műnél pedig nemcsak kisebbre, hanem laposabbra is mintázza azokat.