A pénz

Részlet a könyvből:
"Ép egyet ütött a tőzsde órája, midőn Saccard belépett champeauxhoz, a fehér és aranyozott terembe, melynek ablakai a tőzsdetérre nyilnak. Egyetlen tekintettel végignézte az apró asztalok sorait, melyek előtt a siető vendégek sürün összeszorulva ültek, könyökeikkel egymást érintve, - és csodálkozni látszott, hogy a keresett arczot nem fedezheti fel.
Az egyik pinczértől, ki tálakkal megrakodva haladt el mellette, azt kérdé: "Mondja csak, Huret ur nem volt még itt?"
-Még nem volt, uram, nem volt.
Erre Saccard gyorsan határozott és az egyik bemélyedésben foglalt helyet, egy kis asztalnál, a honnan a vendég ép most távozott. Azt hitte, hogy későn jött, és mialatt tiszta asztalkendőt boritottak eleibe, kifelé tekintgetett, hogy az utczán járókelőket vegye szemügyre. Még azután sem rendelt mindjárt; szemei kis ideig a tőzsdetéren függtek még, mely nagyon élénknek látszott a verőfényes, ifju májusi napon. A reggelizés ez órájában a tér valósággal üres volt; az üde zöld gesztenyefák alatt a padok üresek maradtak; a rácsozat hosszában, az állomáshelyen a bérkocsik hosszu sora nyult el és a Bastillehoz közeledő omnibusz megállt ugyan a kert sarkán, de utasok sem fel, sem le nem szálltak rajta. A nap sugarai elözönlötték az oszlopcsarnokot, a magas szobrokat és hatalmas lépcsőzetet. Fent egyelőre csak a székek álltak szép sorrendben."