A pápa rabszolgája, Leo Africanus

Leo Africanus kiváló utazó és földrajzíró egyik nevét a műpártoló Medici-családból való X. Leó pápa után kapta, akihez engesztelő ajándék gyanánt érkezett, a másikat Afrika leírása című korszakalkotó munkájának köszönheti. Amin Maalouf regényének lapjain megelevenedik a granadai születésű, a spanyol hódítók elől Fezbe menekülő, Timbuktut, Kairót történelmük kritikus időszakában meglátogató szabad szellem rendkívüli pályafutásának negyven esztendeje. Az ő éles szemének, fogékony elméjének, az élet örömeiben tobzódó személyiségének tükre láttatja a nagypolitika intrikáit, a hétköznapi létet, a kisemberek, nagy emberek kedvteléseit és hányattatásait. Nem gáncstalan lovag, de hát vér szerinti atyja, Mohamed, a mázsáló, sőt névadója, a Szentatya sem makulátlanok, ő azonban bennük is, mint még sokakban, fel tudja kelteni és becsüli is az emberi érzést. Hajtja a nyughatatlan reneszánsz vére, sok kaland végén, az öregség küszöbén, a hanyatlással és a pusztulással sokszorosan szembesülve sem tud szebbet-jobbat kívánni féltett fiának, mint kíváncsiságot és nyitottságot.