A nyomdászmester

Két füzettel: "A nyomdai termékek irányárai" (1948) és az "Író- és nyomópapirosok, csomagolópapirosok, kartonok és lemezek, tarkapapirosok árjegyzéke" (1948).

A mestervizsgák intézményének alapját legújabbkori törvényes intézkedések vetették meg, de iparunkban komoly szüksége mutatkozott már korábban is. A nyomdászat fogalma ugyanis egyrészt nagyot bővült az utolsó évtizedekben, másrészt meg az üzemek egy részében otthonossá lett munkamegosztásos rendszer is akadálya lett a modern értelemben vett egyetemesebb nyomdászi kiképzésnek, ami nélkül pedig a nyomdászmester vagy felelős nyomdavezető - a mai és még inkább a jövő időkben - nem teljesítheti maradéktalanul a maga nemzeti és művelődési szempontból is olyannyira fontos föladatait. A mestervizsga bevezetésével iparunkban megbízott Budapesti Sokszorosítók Ipartestülete 1937-ben meg is kezdte a vizsgáztatást, de csakhamar kiderült, hogy a vizsgára jelentkezők közül sokan tájékozatlanok voltak aziránt, hogy a roppant terjedelmű, művészeti és tudományos elemekkel is átszőtt nyomdászmesterségből - amelybe ezenfölül jókora mennyiségű kereskedelmi és törvényismereti tudnivaló is kapcsolódik - mit kell okvetlenül megtanulniok ahhoz, hogy a gyakorlatban majdan minden körülmények között jól megállhassák a helyüket.

Fekete-fehér ábrákkal illusztrált, az utolsó oldalon egy fémfólia-címke található, mely kétszínű nyomása, domborítása és kivágása egyetlen munkamenettel készült.