A nap örökké süt

Olvasó, szerencsés vagy és boldog, mert nekem már volt szerencsém a kezedben tartott könyvhöz, de te még elolvashatod, még vár rád a megismerés, a felismerés, a ráismerés öröme.

Mihályfalvi László a Táncsics Mihály Gimnázium tanáraként és igazgatójaként vált hírhedtté e hét dombra épült városban és Somogyország kies lankáin. A nyelvőr pedagógus íme, most elbeszélések szerzőjeként lép eléd, kérve, fogadd szeretettel. E kötet, bár karcsú, a születéstől a halálig tartó tarka forgatagot fogja közre két borítója. Írhatnám: magát az életet. Az őszinte önfeltárulkozás ("És én vagyok a középpontban!"), a gyermekkor immár torkot szorító emlékeit és a kamaszszerelem lírai darabjait könnyed, „egyperces” sportnovellák váltják fel. Lapjairól árad a derű, hiszen a nap örökké süt, sorai közt itt-ott klasszikusokba botlasz majd. Csupa életszeretet, humor, játék és szójáték – épp mintha Mihályfalvi Lászlóval beszélgetnél.