A nácizmus ezoterikus forrásai

A náci mozgalom története tele van rejtélyekkel, az agresszív ideológiának van egy külső, mindenki számára érthető rétege, de bizonyos jelekből, eseményekből arra következtethetünk, hogy létezett – legalábbis töredékeiben – valamiféle „titkos tanítás”. A bürokratikus hierarchiát időnként az zavarta, hogy a vezetők mintha a beavatás különböző fokán állnának. A mű ezt a titkos történetet tárja fel, azt a bizarr, s ugyanakkor elképesztően primitív konstrukciót írja le, amely szerint ősgermán papok reinkarnációi vagy éppen tibeti mágusok hordozzák azt a természetfölötti tudást, amely győzelemre segíti az örök időkig fennmaradó birodalmat. A szerző rég elfelejtett, nehezen hozzáférhető művekből rekonstruálja a nácizmus okkult vonulatát, a XX. században fölelevenített kőkorszaki, barbár rítusok mitológiai hátterét, és meggyőzően érvel amellett, hogy a nácizmus ellenkulturális jelenség, az európai tradíciók teljes tagadása. Cezary Michalski 1963-ban született, a krakkói Jagelló Egyetemen, lengyel szakon végzett, majd emigrált Franciaországba. Párizsban szlavisztikát tanult, 1992-ben visszatért Lengyelországba, és belevetette magát a közéletbe. Hamarosan nemzedéke egyik legjelentősebb gondolkodójává vált, a legjobb lapokban publikált, bekapcsolódott a legfontosabb vitákba. Több írásában is támadta a posztmodern kultúrát, az újbaloldali radikalizmust és a posztkommunista hatalmi elit ideológiáját. A tulajdonságok nélküli ember visszatérése (1997) című esszékötetében nemzedéke szellemi önarcképét vázolta. Két regényt is írt, a Taszító erő (2002) és A radikálisok tava (2004) értelmiségi hőseit a kor meghatározó ideológiái állítják szembe egymással.