A mustármag reménye

Ratzinger bíborosnak a 70-es évek második felében írt „A mustármag reménye” című kötete megjelenésekor is hatalmas visszhangot váltott ki. Írásában pontosan vázolta, hogy Egyházunk nagy krízisek előtt áll. „A krízisek fájdalmasak, de az általuk kikényszerített megkülönböztetés alkalmat ad a tisztulásra”. A kötetben bemutatott jövő egyházképéből napjainkra sok minden megvalósult – sajnos.
Egyik nehéz megállapítása: „Egyházunk kicsi lesz, és kénytelen lesz sok mindent elölről kezdeni; kis közösségként sokkal inkább igényli majd egyes tagjainak kezdeményezését; az eddigiekhez viszonyítva sokkal inkább önkéntes közösségként jelenik meg. Ennek még egy következménye, hogy egyszerűbb módon kell berendezkednie’”.
Ne tartsunk attól, hogy kevesebben leszünk, mert bár „az egyház kisebb lett, társadalmi fényéből veszített, ugyanakkor a bensőség új ereje által termékennyé vált” – állapítja meg Ratzinger bíboros. – „Az egyház jövője ma csak azoknak az erejéből fakadhat és fakad, akik mély gyökeret eresztettek, és hitük tiszta gazdagságából élnek. Az egyház jövőjét most is – mint mindig – a szentek fogják újjáalakítani…”