A mi hőseink II.

Részlet a könyvből:
Könyörgés
Mindeneknek Atyja, áldd meg ágyúink méhét, hogy megfoganjon benne e kétségbeesett, fegyverben, vasban nyögő világ szabadsága!
Miként eddig könyörögtünk Hozzád, hogy áldd meg a tavaszi eső édes, halk permetegét, mely a szomjtól pihegő vetést megitatja, úgy esdünk most színed előtt: áldd meg fegyvereink golyózáporát, hogy a bűn vérszomjtól lihegő vetését jégförgeteg gyanánt söpörje el!
Áldd meg huszárjaink kardját, hogy kiröppenve hüvelyéből, szárnya nőjjön, miként a lángostornak, mely a pokol hadát perzseli halálra és áldd meg szuronyaink ezüstfényű erdejét, hogy miként egy ragyogó, mindent ledöntő förgeteg emeljen a megdöbbent Délre s ha kell, így zuduljon föl az elámult Északra.