A liturgia szelleme

A II. Vatikáni zsinat előtti időkben a liturgia bizonyos vonatkozásban egy olyan freskóhoz hasonlított, mely ugyan sértetlenül őrződött meg, de azt egy későbbi átfestés csaknem teljesen elfedte. A misekönyvben, mely szerint a pap a szentmisét ünnepelte, kezdettől kifejlődött alakja ugyan teljesen jelen volt, azonban a hívek számára messzemenően magánájtatossági gyakorlatok és formák alatt maradt elrejtve. A liturgikus mozgalom és meghatározó módon a II. Vatikáni Zsinat napvilágra hozta a freskót, és egy pillanatra lenyűgözött bennünket színeinek és alakjainak szépsége. Közben azonban a klimatikus viszonyok, valamint bizonyos restaurálások és a rekonstrukciók veszélyeztetik, és attól kell félni, hogy tönkre is teszik, hacsak szabad újból átfesteni, szükséges azonban, hogy újra alázattal közelítsünk feléje, és újra megértsük valódi üzenetét, nehogy a felfedezés a végleges elvesztés első lépcsőjévé válljék. Ennek a könyvnek, amelllyel a nyilvánosság elé állok, az a szándéka, hogy a megújuló megértéshez segítsen.