A hadihajók tüzérsége

Különös lények. Valamikor hatalmas, nagy kulturájú, ma félelemmel eltelve a sötétben meghúzódó városok védtelen lakóinak rettegett rémei, gazdáiknak leghívebb barátai. A kultúrához semmi közük. Uralmuknak idején szomorúan gubbasztanak acélkalitkáikban, mint a ragadozó sas szomorú rabságában vagy odúikban, ha vérebekhez akarjuk hasonlítani őket.
A béke nem az ő atmoszférájuk. De ha a háború sötét, titokzatos, fekete réme suhan végig a világon, rögtön mozgolódni kezdenek és egészséges, hangos ugatással adnak életjelt magukról. A háború komondorai ők, akik az első parancsszóra habozás nélkül marcangolják szét, rombolják le mindazt, amit az emberi lélek szépben és jóban évezredeken át alkotott. Minden diplomáciai ékesszólásnál meggyőzőbb argumentumot, érvet, bizonyítékokat, szerződéseket, adandó alkalommal magát az igazságot is agyonütik. Mint ilyenek, az egészséges emberi önzés utolsó ütőkártyái, bár mint minden kitartott szolga, ez önzés elfajulásának, a ragadozó emberi ösztönnek is rabszolgáivá szegődnek. Mindegy. Érdekes lények s így érdemes a pszihéjükbe, mintegy a lelki világukba egy pillantást vetni. Ez és semmi más nem akar lenni mindaz, amit a következőkben elmondandók leszünk.