A boldogulás lexikona

A meggazdagodás nem is olyan boszorkányos mesterség, mint a legtöbb ember gondolja. Szorgalom és takarékosság mellett a rendszeren múlik az egész. Az előbbieket önfegyelmezéssel és erős kitartással lehet elérni, a rendszer pedig az egyes foglalkozási ágak szerint változik. Alapja az elmélet-tájékozottság, melyet aztán a gyakorlat fejleszthet tudássá. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy mindegy, miként verik kalapáccsal formába a vasat; hogy mindegy, milyen mélyre eresztik a földbe az ekét, s hogy kereskedő valaki, ha pult mögé áll. Pedig, ha tiz kalapácsütés helyett elegendő öt, a munka értéke kétszerannyi; ha néhány centiméterrel mélyebbre nyomják az ekét, a termés nagyobb, mert a jobban megporhanyitott föld több vizet tud elraktározni, s több levegő trágyaértékét képes felhasználni; ha valaki kedvezőbb beszerzési forrást tud felkutatni, versenyképességével vevőkörét is ki tudja szélesíteni.
Aki a véletlenre bizza magát, olyan, mint a szerencsejátékos; de aki munkájának biztos eredménye által akar boldogulni, annak szorgalma és kitartása mellett ki kell fejlesztenie érzékét a haladás iránt, melynek eszközei napról-napra újszerűek. Ezeknek az eszközöknek a megismeréséből alakul ki a tájékozottság, ezt kell követni a próbáknak, s igy teremtheti meg mindenki a saját üzleti rendszerét, melynek elemei: az olcsó termelés, az önköltség pontos számvetése, a piacok ismerete és gondos kiválogatása, mindezek alapján az értékesítés legjobb lehetősége.
A rendszeres gazdálkodás juttatta Amerikát és Németországot természeti kincseik mellett egészen kivételes hatalomhoz és vagyonosodáshoz. Különösen a német példa szembeötlő, mert a háború rettentő pusztításai és a példátlan politikai elnyomatás dacára, ma Németország ereje újból kezdi felülmúlni a nagy győző államokét is. Ezzel szemben nálunk sokszor hallható az a vád, hogy gazdasági életünkből hiányzik a rendszeresség. hogy a mezőgazdaságban, iparban és a kereskedelemben nem törődünk az ujitásokkal, szóval elmaradottak vagyunk.