A bajusz

Ábrázolásmódja a finom lélekrajzokban, a már-már élveboncolásnak tetsző pszichológiai realizmusban éri el a legsajátosabb, legemlékezetesebb minőségégét. Miért bánunk el akár a legközelebbi hozzátartozónkkal, barátunkkal is olyan ártatlan arccal, mintha mi sem történt volna? Vagy nem is a szándékosságról, csupán oda nem figyelésről, értetlenségről van szó? Vagy arról az abszurditásról, ami „A bajusz” című regény főhősét szinte őrületbe kergeti: nem tud megbizonyosodni arról, hogy érvényesek-e sajt tapasztalatai vagy végzetes félreértések áldozatává lett? Mintha arca egy lényegtelennek tűnő külső jegyében hordaná személyisége kulcsát, de ezt senki nem hajlandó komolyan venni, környezetében senki nem tudja felfogni az emberi identitás rejtettségét, sérülékenységét. Megválaszolhatatlan kérdések hajtják előre a különös történetet.