Világostól Trianonig

Az 1993-ban elhunyt Nobel-díjas író utolsó, még életében megjelent regénye: a „tengeri trilógiá”-nak – A Beavatás és a Szélcsend után – befejező darabja. Az Angliától Ausztráliáig tartó tengeri út a napóleoni háborúk végén egyben az ifjú Edmont Talbot fejlődésregénye. A Zsarátnok-ban a megrongálódott, árboca vesztett hajó tehetetlenül sodródik dél felé. A hajó utasairól a válságos helyzetben mind jobban kiderül, ki mit ér. Az antarktiszi jéghegyekig lesodródó hajó kis híján elpusztul; végül egyesztendei út után, tépetten, megváltozva, sok tanulsággal gazdagodva befutnak a büntetőkolóniára – az épp csak kiépülőben lévő ausztrál gyarmatra. Talbot itt tudja meg, hogy eltervezett karrierjének oszlopa, a keresztapja, akinek pártfogására építette terveit, időközben Angliában meghalt – a fiatalember immár csak magára hagyatkozhat. Csodával határos módon viszontlátja elveszettnek hitt szerelmesét, a Szélcsend-ben megismert, nincsetelen Chumley kisasszonyt. Amikor éppen azon vannak, hogy közösen – és boldogan – vállalják a szegénységet, híre jön, hogy a keresztapa még idejében gondoskodott Talbot jövőjéről.
Nagy ívű fejlődésregény – az előzményekhez szervesen kapcsolódik, de azok ismeretek nélkül is érthető, élvezhető, izgalmas olvasmány.