Szent Lajos király hídja

Nem nagy dolog. Kell pár tucat angyal, egy Teremtő, néhány részeges tengerész, egy velencei kereskedő, egy piránói lány, kell egy nagy tenger, kellenek rá hajók, kell Velence és kell Piránó, kell Marlon, a régi kópé, és az elrejtett angyal lány, Marion. Összekeverjük, kiöntjük és készen van az első fejezet. Keverünk harmincnyolcszor és készen van mind a harmincnyolc fejezet. Nem nagy dolog. Bárki megcsinálhatja, ha van neki egy akkora tálja, amibe belefér pár tucat angyal, egy Temető, néhány részeges matróz, egy nagy tender, meg Velence…
„A legenda szerint a velencei kereskedő olthatatlan szerelemre gyulladt egy szép piránói hajadon iránt, aki türelmetlenül leste, mikor fut be a kikötőbe szerelmesének hajója. A városi szóbeszédre fittyet hányó velencei építtette a kikötőre tekintő palotát, s tétette rá a feliratot: Lassa pur dir – Hadd fecsegjenek.” – Jugoszláv útikönyv 1997
„Hétszáz ékes palota közé
Kincstárat vasból rakatott
S a napot akarta ráveretni
Mint óriás, tüzes lakatot.” – J.A.