Világtörténet VI.

A forradalmi korszak, mely az 1789-ki nagy franczia állami felforgatással veszi kezdetét, a tizenhatodik századbeli reformatióban gyökerezik; ez mint egyházi forradalom a tizennyolczadik század politikai s társadalmi forradalmának képezte alapját, a mennyiben az egyházi tekintély elvetésével minden társadalmi és állami rend legerősebb védművét lerombolván, mindent az egyéni ész mindenható önkénye alá rendelt. Az államot és egyházat egyaránt fenyegető felvilágosodást eszmék a világtörténelem legifjabb szakában tényekben nyernek megtestesülést: a szellemi világ anarchiája a tényleges életben is anarchiát hozott létre. Ama megrázkódtatás, mely az apostoli szék hatalmát a hitszakadás folytán érte, nemcsak a világi fejedelmeket sarkalta arra, hogy tartományaikban az állami feltétlen hatalom megerősítésére az egyház szabadságát mindig szűkebb határok közé szorítsák, hanem elősegité egyúttal egy oly államművészet kifejlődését, mely minden tekintet nélkül a fennálló jogokra, a hatalom gyakorlásában csak az érdeket tartotta szem előtt.