Világostól Trianonig

Részlet a könyvből:

Minél távolabbi vidékekre kalandozik el a vándor a magyar mult térségein s minél messzebbre tágitja látóhatárának peremét, szeme annál inkább belevész a mondák és a legendák sürü bozótjaiba, ahol költészet és valóság szétválaszthatatlan elemekben olvad össze a romantika kék virágainak illatos erdőjében. Valamikor a racionális és liberális történetszemlélet valami rideg következetességgel abban kereste kedvét, hogy egyszerűen kitépdeste a történelmi köztudat kertjéből a nemzeti monda és a legenda gyökereit s a maga szektárius buzgóságával máglyára ítélte a hagyomány igazságait, amelyeket a maga történetszemléletének mérlegén oly sulytalanul könnyűeknek talált. Mindaz, ami a XIX. század kriticizmusa előtt csodás elemnek látszott vagy éppen olyannak, amit a tiszta és józan értelem rideg világitásában valószinütlennek és megfoghatatlannak tartott, értéktelen limlom volt, amelynek számára nem ismert kegyelmet.