Világostól Trianonig

Összefoglalása ez a kötet a költő eddigi munkásságának és „öntörvényű” világának: jellemző témáinak, gazdag hangulatainak, következetes szemléletének. Mégsem ismétlés, hisz a múlt fontos emlékeinek, megrázó epizódjainak felidézésében is a jelen fékezhetetlen vágya, tenni akarása munkál. … Fodor József gyermeki áhítattal szól hajdani életéről, leverő és felemelő küzdelmeiről; köszönti az építőket, dicséri nyelvünk szépségét, kedvenc tárgyait faggatja, gondolatban vissza-visszatér a szülőföldre. És „adósságokat törletszt”: egyszer búcsút mond, máskor hálát rebeg. Mint oszlopfákat simogatja megtett útja állomásait, túlságosan meghatódni azonban ma sem tud, nem akar ő, aki „élve járta végig” a történelem poklát, a halál mezsgyéjét is.