Világostól Trianonig

1974-ben Konrád György és Szelényi Iván a csobánkai harangozóház rejtekében megírta a szocializmusnak azt a mindmáig legátfogóbb magyar bírálatát, amely empirikus kutatásokból indul ki, és önálló fogalmai és elméleti keretet használ. A mű címe Az értelmiségaz osztályhatalomhoz, s kihívó alaptétele sommásan a következő: Kelet-Európában az értelmiség, nem találván magának tetsző helyet a fejletlen piacgazdaságban és polgári létben, önálló hatalmi törekvésekkel lépett föl, amihez kitűnő fegyverzetet kínált a marxi ideológia és a bolsevik párt. Hatalmi igényét tudásával igazolta, ám nem annyira szakmai, mint teleologikus tudásával, vagyis azzal, hogy ő meg tudja mondani, hogy az "öntudatlan" társadalomnak mik a végső céljai. A szocializmusban azonban az értelmiség uralkodó osztállyá való szerveződése nem valósult meg a maga teljességében, de mint törekvés több hullámban is jelentkezett, s ez kimutatható a társadalom politikai és osztálytagozódásából egyaránt.