Világostól Trianonig

„Az építészet a formák rendszerbe szedésével rendet teremt, letisztult szellemi alkotást hoz létre: a formákkal érzékeinkre hat, plasztikai élményeket vált ki, a kapcsolatrendszerrel mély visszhangot ébreszt bennünk, hiszen olyan rend mértékét adja meg, melyet a világegyetem rendjével összhangban levőnek érzünk. Amikor szellemünk irányát és szívünk lüktetését meghatározza, megérezzük a szépséget” – ezzel kezdődik a század egyik legjelentősebb építészének könyve, amelyben Le Corbusier első ízben proklamálja a maga és vele korunk architektúrájának új elveit. Az „Új építészet felé” szenvedélyes vitairat, könyvformát öltő kiáltvány, amely egyforma hangsúlyt követel a funkcionális és a művészi formálásnak. Sőt, a kettő – forma és funkció – egységének, amelynek megteremtésére az építész hivatott. Ezért a teljes jogú építészért, és vele a teljes embert szolgáló építészetért száll síkra ez a régi és mai építészet közötti kapcsolatot elementáris hittel szorgalmazó könyv.