Világostól Trianonig

Harmincegy évig kellett várnunk erre az emberségért és béketűrésért perlő műre is: 1960-ban publikálta a világhírű író. Pedig ebben századunk rettentő tömegeiről és még rettentőbb hatalmairól szinte csak néhány odavetett mondatban esik szó. Nyoma sincs itt aktualizálásnak; fejezetek sora tetszhet afrikai törzsek néprajzának, óceániai legendáriumnak; az író példáinak sokasága mitikus, bibliai, ókori. Evvel döbbenti rá az olvasót, hogy micsoda vagy mivé lehet bármely tömeg és bármely hatalom. Millió sáska vagy pocok, krokodilusok folyót rekesztő sokasága. Tízezer ördög hitvitázók látomásaiban. Hadsereg, százezer nyílvessző, levágott ellenség hullahegye, fanatizált hívők önpusztító tömege, szultánok kincstáraiban kádszám aranypénz. Mivé lehet az egymagában emberséges ember, ha molekulává válik egy tömegben. És kicsoda a Hatalmas, akinek egyre nagyobb és addig pusztítandó tömeg kell, amíg minden és mindenki elpusztul, és egyetlen Túlélő marad, a hatalom birtokosa. A falka, a sereg, a névtelenné válók sokasága, az embertelenné váló tömeg mindenkori, a Hatalmas szintén az: Canetti nem szorul arra, hogy zsarnokokat nevükön nevezgessen. Emberiségtörténelmi és -filozófiai fölfedezése az, hogy minden rettentő, ami tömeg, és minden az, ami hatalom. Könyörtelenül, jelenséget jelenségre halmozva, könyve két címbeli fogalmát százával ábrázolva bizonyít, végül egy páratlan írói eszközzel, a mű két zárófejezetében egy paranoiás intellektuel följegyzéseit közölve: csillag-, kísértet-, ellenségseregek nyüzsögnek bennük, millió megváltandó és kárhozott, pusztuló és elpusztítandó küzd egymással.