Világostól Trianonig

Nem ritkaság a történelemben, hogy a pártok elvharczainak a vezérférfiak személyes viszonyai adnak irányt. Nagyszabású jelszavakat látunk a zászlón, melyhez kicsinyes érdek csatolta annak lobogtatóját. Nem mintha e jelszavak csak kitett czégér volnának, mely mögött önérdeknél egyéb se lappang: de a becsületes meggyőződés, férfias törekvés verőfénye mögött látjuk az egyének gyűlölködésének, torzsalkodásainak árnyékát.
Az a nagy küzdelem, mely kétszáz év előtt forrongásban tartotta a magyar hazát, történeti és lélektani tanúlmányokra bőséges példát szolgáltat. A nap, mely Wesselényinek Murányt és Széchey Mária kezét megszerezte: örökre meghasonlásba hozta őt a Rákóczy-házzal. S a másik nap, mely mindenki bámulatára s a Rákóczyház boszújára Wesselényit a nádori székbe ültette: Nádasdynak nem egy álmatlan éjt okozott; s mégis Rákóczy György unokája és Nádasdy ugyanezen Wesselényivel egy politikai szövetkezésben egyesültek.