Pompeji, Herculaneum

Időszámításunk szerint 79-ben, egy augusztusi napon a Vezúv lábánál fekvő síkság lakosságát irtózatos erejű robbanás ejtette rémületbe. A tűzhányó kitörése olyan óriási kő- és földtömeget röpített a magasba, hogy sötétség borult a napfényes, derűs campaniai tájra. Forró hamu, iszap és vulkáni kőzet hatalmas mennyisége temette el a Nápolyi-öböl partján fekvő virágzó városokat, Pompejit, Herculaneumot, Stabiaet és még néhány kisebb helységet. Ezzel a kötettel emlékezik meg a Gondolat Kiadó az ezerkilencszáz éve történt tragikus eseményről, amely az antik világ páratlan emlékét hagyta az utókorra. Az ókori életről való tudásunk összehasonlíthatatlanul szegényebb lenne, ha a több mint kétszáz éve folyó ásatások nem hozták volna felszínre Pompejiben azt a csodálatos „szabadtéri múzeumot”, amelyben megismerhetjük egy ókori itáliai város utcáit, tereit, középületeit és magánházait, színházait, fürdőit, templomait, boltjait és műhelyeit, pékségeit és kifőzdéit, egyszóval mindennapi életét. Teljes feltárása után Herculaneum is hasonló élménnyel fogja megajándékozni a látogatót. A szerző, a klasszikus ókor jeles kutatója, 1973-ban már közreadott egy sikeres könyvet Pompejiről. Újabb művében új szempontok szerint csoportosítva és a herculaneumi leletek bemutatásával is kiegészítve az anyagot, avatott kísérőként kalauzolja az olvasót a látni- és tudnivalók rengetegében. A kötet gazdag képanyaga kitűnően szemlélteti a szövegben elmondottakat, s ezt főként Sugár Lajos művészi fotóinak köszönhetjük, amelyek az illusztrációk többségét alkotják.