Világostól Trianonig

„Az Ördögszekér történeti regény, de abban az értelemben, hogy egy elmúlt kor keretében és jól ismert vezérszemélyiségeivel kapcsolatban egyetlen emberi lélek tragédiáját kívánja fölmutatni, egy asszony lelkét, aki nem korának gyermeke, s akire nézve ezért a kor amelyben élt, útvesztővé lett. Ezt a lelket nem lehet a történelem gyér adataiból megérteni, meg kellett álmodni őt, hogy életre keljen ismeretlen sírjából.
A lélek el van rejtve az események között, s hiányzik a kulcs, amely titkait megnyitná. Engem éppen a nagynak és rendkívülinek megsejtett lélek szomorú kibontakozásának valószínű emberi okai izgattak arra, hogy ez a regény létrejöjjön, s az intuíció ereje megszője azt a képet, amely benső menetében tegye szomorúan természetessé a tragikus fejleményt, amely a történelmi adatokban talán csak egy ellentmondásokkal kevert könnyelmű asszonyélet érdekes, de nem jelentős vonalának látszik. De akinek megvan hozzá az érzéke, rögtön látja, hogy Báthori Anna nem lehetett csupán egyike a XVII. század első felében oly gyakori erdélyi dámácskáknak, akik léhaságukkal és érzékiségükkel szereztek kétes hírnevet.”