Micsurin ifjú követői

Részlet a könyvből: A tizenhat köztársaság kertje Már látom ezt a gyönyörű, büszke kertet, virágzó tavaszi pompájában. Napfényben fürdő, rózsaszínű felhőgomolyagra hasonlít. Ehhez hasonlót még nem látott a világ. A színeknek egész szimfóniája van itt együtt: fehér, rózsaszín, arany, szalmasárga és lila, minden színárnyalatban. Az ember megittasodik a virágok illatától. Illatozik az alma és a barack, a fekete ribiszke és az olasz dió, a málna és a szőlő, a meggy és a mandula. A Micsurin-féle aktinidia1 fürtös bokrai is virágba borulnak. Szüret idejére finom, zamatos bogyókat teremnek, az ananász illatával és ízével. Olyanok ezek a bogyók, mint valami nagy smaragdszínű fülbevaló … De mindez semmi ahhoz, ami még itt virágozni fog! Az lesz csak igazán kedvünkre való, ha ebben a nagyszerű kertben lehetünk majd akkor is, amikor fái már hatalmasak lesznek. De még ennél is szebb lesz, ha a hatalmas fák alatt ott látjuk majd Aljósát, Mityát, Natasát, Karát és a többi gyermeket, akik ezt a kertet megteremtették, mert számunkra az ő barátságuk többet ér a virágoknál és a gyümölcsöknél. De nézzük csak, hiszen itt is vannak a kertben. Felnőtt emberek lettek, telve sugárzó életerővel. Várom már azt a napot, amikor ott állnak az ég felé nyúló hatalmas fák alatt. Oroszok, ukránok, grúzok, bjelorusszok, észtek, moldvaiak, baskirek, kazahok… Ilyen lesz szép hazánk holnapja, kedves olvasóim! Az egész Szovjetúnió virágzó kert lesz akkor. De ma is tele van szépséggel és költészettel. Elmesélem nektek, hogyan született meg Vlagyimir városában a tizenhat köztársaság kertje. Kacagni fog a lelked, olvasóm, a boldogságtól és így szólsz majd társaidhoz: Milyen nagy ünnepek nálunk még a hétköznapok is.