Láthatatlan városok

Italo Calvino kisregénye Marco Polo és Kublai kán képzeletbeli párbeszédeként bontakozik ki: a fiatal velencei utazó ötvenöt különös, álomszerű várost mesél el a mongol nagykánnak, aki birodalma határait szeretné jobban megismerni. A városok azonban nem földrajzi helyek, hanem az emlékezet, a vágy, a jelek és a képzelet különböző vetületei.

A regény lazán egymásba fonódó, rövid prózaversekre emlékeztető fejezetekből épül fel, amelyek különböző szempontok szerint csoportosítják a leírt városokat. A történet végére kiderül, hogy a sok különböző város valójában mindig ugyanarról az egyetlen városról, Velencéről szól, amelyet Marco Polo különféle nézőpontokból mutat be.

A mű az olasz posztmodern irodalom egyik legismertebb alkotása, amely a hagyományos regényforma helyett inkább filozofikus, költői meditációként olvasható a városok, az utazás és az emlékezet természetéről.