Közelítések a reformkorhoz

Kulin Ferenc tanulmányfüzérei a reformkor nagy nemzedékének alkotóit idézik meg: Kazinczy, Kölcsey, Eötvös és Petőfi pályáját, műveit, személyiségét. Eszmetörténeti munkáiban, érzékeny és avatott műelemzéseiben, bírálataiban és pályarajzaiban arra a kérdésre keres választ: mi avatta olyan egységessé a kor sokféle történetszemléleti, műelméleti, bölcseleti és esztétikai törekvését, hol ragadhatók meg azok a közös sajátosságok, amelyek szándékokon, műveken és sorsokon túl meghatározták ennek az irodalmi „aranykornak” legfőbb tendenciáit, megteremtették a magyar progresszió egyik leghomogénebb hagyományát, Európa szellemi fejlődéséhez zárkóztatták fel a magyar közgondolkozást. Kazinczy ízléséről, hatásáról, Eötvös publicisztikájáról, regényeiről, Kölcsey lírájáról, morálfilozófiájáról, Petőfi természetszemléletéről, versszerkesztéséről az irodalomtörténeti értekezés mesteri darabjait olvashatjuk a kötetben – melyek egyszerre keresnek megoldást nem évülő problémákra, s ígérnek élvezetes olvasmányt: egy korszak és legjobbjai „egymáshoz fejlődésének” regényét – történetbölcseleti krízisek előterében, morálfilozófiai dilemmák közegében, egy felgyorsult idejű, forradalmakat érlelő korban. Külön ciklusban közelíti meg Kulin a változások egyik tengelyének tekinthető nemzeti kérdéskör sokszorosan áttételes szerkezetét – napjaink dilemmáira is polemikusan felelve. Kulin Ferenc kitűnően komponált kötete mindazok érdeklődésére számíthat, akik számára a nemzeti hagyományok, a magyar géniuszok korának megidézése nem szakmai belügy, nem évfordulók protokollja; hanem példa, idejük pedig tanulságokkal élhető, „folyamatos jelen”.