Világostól Trianonig

Kossuth egyik legjelentősebb írásműve az az általa törökországi internáltsága idején, 1851 áprilisában kidolgozott tervezet, amelyben felvázolta, milyennek képzeli a függetlenségét reményei szerint majdan visszaszerző Magyarország jövőbeli alkotmányos berendezkedését. Kossuth alapelgondolása az olt, hogy a népfelség elvéhez társítani kell az önkormányzat elvét s gondoskodni kell arról, hogy ezek az elvek olyan alkotmányos szabályokban öltsenek testet, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egy hatalmi kulcshelyzetbe került kisebbségi csoport a maga akaratát rákényszeríthesse a többségre, de egyben azt is lehetetlenné teszik, hogy a többség zsarnokoskodhassék a kisebbség fölött, s ezzel megteremtik a magyarok és a magyarországi nem-magyarok jövőbeli békés együttélésének alkotmányjogi biztosítékait. A tervezet szövege az ötvenes évek folyamán sok utólagos módosításon ment át. De hogy Kossuth mikor mit és miért változtatott rajta, azt korábban senki sem vizsgálta meg komolyan. Spira György most ezt igyekszik pótolni tanulmányában, a kötet függelékében pedig teljes egészében közli a tervezet 1859-ben született legkiérleltebb változatának mindmáig kiadatlanul maradt szövegét, amelynek megismerése nemcsak történeti ismereteinket gyarapíthatja, hanem mai alkotmányjogi problémáink megoldásában is segítségünkre lehet.