Világostól Trianonig

Első kötetével jelentkező még fiatal költő Nádasdy Ádám, angol nyelvet és nyelvészetet tanít az egyetemen, filológus, nyelvtaníró; és muzsikus is, kedvtelésből. Régi költők verseit lapozzuk olyan élvezettel, mint az ő komolyabb verseit. Holott valóban korának gyermeke, tépett, modern lélek, bujkáló érzékenységekkel – vágyakkal, nosztalgiákkal, szorongásokkal és iróniával. Zaklatott, olykor kihívóan groteszk verseit míves, erős forma fogja szorosra; Nádasdy otthonos biztonsággal mozog a klasszikus versformákban – de a parlando verset is biztos hangütéssel kezeli. Verseinek titka, hogy nem tartanak titkot – szokatlan közvetlenséggel dicsekszenek és panaszkodnak kudarcokról és sikerekről, a meg nem érkezett és túlságosan korán jött szerelemről, a vágyak sokféleségéről, a csömörről, a boldogtalanságba csapó túlságig forró boldogságról. Sebeit mutatja, szenved és fölényesen tanakszik önmagával szenvedéseiről. Mégis, a versekből nem hiányzik sem az áhítat, sem a moralitás, sem az énvállalás.
Komolyabb versek? A cím arra utalna: a költő nem óhajtja, hogy verseit úgy egyszerűen, igazán komolyan vegyük? Ezt majd az olvasó fogja eldönteni.